Morajló tenger távolra hív vizén.
Messze hord, de érzem, hozzám elér.
Hullám törik, ködben partján szerte szét.
Az arcod vonásait rajzolja
A homokba habjából formázva idézi még.
Holnap velem ébredsz,
Magaddal hívsz.
A szürkületben elégetsz
Kábult a messzeség.
Rémült hajnal szakad
Veled eszmélek.
Hamvaim elszórod a tájon
És veled eggyé leszek.