Mintha el se tudnám mondani nincs megfelelő szó,
Ében színű felhők takarják,
Mintha kőbe véstem volna, és most elveszíteném,
A folyómedrek magukhoz vonzzák!
Ez egy furcsa gondolat, mi összezavar, mint éjt a nap,
Ez egy zagyva gondolat, mi összezavar!
Hiába próbálnám elrejteni biztosan,
Kovácsolt láncszemekkel kötve,
A tulipános ládikómban selymeim között,
Nem őrizhetem így meg örökre!
Ez egy élénk gondolat, mi összezavar, mint éjt a nap,
Ez egy őrült gondolat, mi összezavar!
Micsoda hang, fülemben ordít,
Micsoda hang, az agyamba kúszik,
Micsoda hang, min engem megszólít,
Micsoda hang a szívembe szökik!
Egy különös dal, amit dúdolnék,
Minden nap, míg élek,
Egy üzenet az, amit átadnék,
És amivel megérintlek!