Megérett a fekete gesztenye földre hullott a levele
Elhagyott a kedves kisangyalom más kacsingat a szemébe
De én azért nem átkozlak, nem is sírok utánad bánatomba
Csak azt mondd meg kötöl-e koszorút, ha meghalok a síromra
Kötök bizony gyöngykoszorút, rózsából lesz kirakva a közebe
Volt szeretőm egy csinos barna legény mindig az jár az eszembe.
Húzz rá cigány az anyád mindenit jó kedvem van, de mulatok
Pedig, pedig fáj az én bús szívem, mert az én rózsám elhagyott
Csak azárt is húzz rá cigány, nem mondják, hogy siratom vagy sajnálom
Azt az egyet húzzad a fülembe rég elhagyott a galambom