Az én szívem rejtett mélyén, van egy asszony képe,
Kősziklába sem lehetne jobban belevésve.
Úgy őrzöm én, mint a világ legféltettebb kincsét,
Hisz, ha tudnák az emberek, talán el sem hinnék!
Álmaimban eljössz hozzám titkon, minden éjjel,
Bekopogsz az ablakomon hófehér kezeddel.
Felébredek, véget ér a leggyönyörűbb álom,
Én Istenem, engedd meg, hogy valósággá váljon!