Szegény vagyok, mint az aki házról házra kéreget,
ahol járok, mindenfelé megugatnak az ebek,
hogyha jön a csikorgós tél
megszaggatja a hideg szél
ócska, kopott ruhámat,
akármilyen szegény vagyok, nincsen olyan boldog ember,
mint amilyen én vagyok.
Irigylik a vagyonomat pedig nincsen egyebem,
csak a babám két szép szeme a világon mindenem,
ilyen két szem sohasem volt, benne van a magas mennybolt valamennyi csillaga,
ha rámveti két szép szemét, mintha az ég sötétednék
beborul az éjszaka
Ne nézzed a szegénységem amely kisér utamon,
ne nézed a kopott ruhám, bármennyire mutatom,
hideg télen velem fázol,
hull a zápor velem ázol,
de mulass, ha én mulatok!
Akármilyen szegény vagyok, nincsen olyan boldog ember,
mint amilyen én vagyok.