Mama, te nem mondtad, hogy fájni fog a szív, ó,
S ez így jó.
Mama, hisz összetört és ellopta a lelkem,
De ő kell.
Egyedülök a kanapén,
Nehezen jön a feledés.
Dobban a csönd a falakon,
Nem fogtalak a szavadon.
Vele lennék minden percben, és csendben hallgatnám,
Bármit kérdez, tudnám a választ,
Mert különben: Te sose figyelsz rám!
Mama, te nem mondtad, hogy fájni fog a szív, ó,
S ez így jó.
Mama, hisz összetört és ellopta a lelkem,
De ő kell.
Magam ülök a kanapén,
Mennyivel jobb, ha te meg én.
Dobban a csönd a falakon,
Mit ér a szív így szabadon.
Tőled kaptam minden álmom és minden fontos szót.
Bárcsak tudnám az összes leckét,
Helyrehoznék mindent valahogy.
Mama, te nem mondtad, hogy fájni fog a szív, ó,
S ez így jó.
Mama, hisz összetört és ellopta a lelkem,
De ő kell.