Meredek az út, de gyönyörű a táj,
Még eleven a múlt, de szeretem, ha fáj.
Hidd el, lehetsz önmagad,
Elfogadlak, bárki vagy,
Csak te nem hagyod magad.
Nézz ránk, ez gyönyörű szép,
És bánnád, hogy véget ér.
Nézz ránk, te bármit teszel,
Én angyalként nézek rád.
Ha idegen a lét, a mosolyod a gát,
Mert szeretem, ha szép és szeretem, ha bánt.
Hidd el, lehetsz önmagad,
Elfogadlak, bárki vagy,
Csak te nem hagyod magad.
Nézz ránk, ez gyönyörű szép,
És bánnád, hogy véget ér.
Nézz ránk, te bármit teszel,
Én angyalként nézek rád.
És ha minden seb majd felszakad,
S te máshogy gondolnád,
Ha úgy jó, maradnék én veled tovább.
Nézz ránk, ez gyönyörű szép,
És bánnád, hogy véget ér.
Nézz ránk, te bármit teszel,
Én angyalként nézek rád.