Forró betonon hasalok,
távoli hang csak a gyász.
Lassan lüktet egy ér,
fellobog halkan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér,
ó csak játszik a szél.
Tudom, már messze vagy rég,
bennem minden halk szavad él.
Halott virágok illatát nyögik a fák,
és megrázkódik a táj,
valami véget ért, valami fáj...
Ahogy fölém nő az éj,
álmodni nem hagy a vágy,
ha becsukom fáradt szemem
tekinteted az arcomba vág.
Szemed tüzénél megvakulok,
de lassan újra feljön a Nap,
nélküled semmi vagyok...
Halott virágok illatát nyögik a fák,
és megrázkódik a táj,
valami véget ért, valami fáj...
Valami fáj...
Valami fáj...
Valami fáj...
Valami fáj...