Nyílt szemében ég a szikra,
Csókot int a lány felé,
Nincs zsiványabb fajta, mint a
párizsi gyerekeké.
Kint lakik sötét odukba',
Fény csupán szemében ég,
Otthona a széles utca,
Fölötte ragyog az ég.
Ifjúságunk ott lett férfi
Utcáink kövezetén,
Édesanyjuk volt ez nékik,
Szabadság, otthon, remény.
Hátha mégsem álom mindez,
Boldogság és kertes ház.
Utcakőből barikád lesz,
Rendőr, a sarkon vigyázz!
Mert a bosszú olthatatlan
Garroch-nak szívében ég,
És a kommün hőse harcban
Beköti hősök sebét.
Ifjúságunk ott lett férfi
Utcáink kövezetén,
Édesanyjuk volt ez nékik,
Szabadság, otthon, remény.
Jaj nekik, ki úgy akarták,
Hogy mint patkány élt a nép!
Elmetélik mindnek torkár,
Nem futnak meg semmiképp,
Senki meg nem vásárolhat,
Minket el nem ad kufár,
Nem találsz betyárt nagyobbat
Párizs víg fiainál.
Ifjúságunk ott lett férfi
Utcáink kövezetén,
Édesanyjuk volt ez nékik,
Szabadság, otthon, remény.