Szemedbe nézek
Mes
Nem történt semmi, csak rád néztem,
És az, amit eddig ezüstnek véltem,
Most aranyként csillogott a szemedben,
Egyetlen mondat: köszönöm, hogy vagy nekem,
Nélküled már nem tudom élni az életem,
Remélem ez is elég lesz neked,
Hogy, egyszer elhagysz, én ettől félek,
Bár százszor mondtad, nem történhet meg,
Én bízok benned,
Mégis arra kérlek: maradj velem végleg!
Tudod mindenkit elveszítettem,
Hogy miért? Azt még most sem értem,
Csak azt tudom, hogy erről nem én tehettem,
Miért van, hogy magamat is bűnösnek érzem?
Pedig, én csak egy kis szeretetet kértem,
Most már mindegy, beteg lett a lelkem,
És egyszer egy nap, azt vettem észre,
Hogy a semmiből kerültél képbe,
Úgy éreztem, mindennek vége,
De szavaid szívedből szálltak szívembe,
Szemeid szeretetet szórtak szerte,
Meggyógyítottál köszönet érte!
(refr.)(2x)
Álmomban mostmár téged látlak,
Üres szavak, mik érzelmekké váltak,
Tudom nem jössz, de én mindig várlak,
Félek, hogy a szívedet előttem bezártad,
Ártatlan gondolatok gyengeséget szőttek,
A problémák melletted egyszerűen megszűntek,
Nem tudom leírni, mit a lelkemben érzek,
A tiédben magamnak helyet kérek...
Ha nem vagy velem, utánnad nyúlok,
Ha itt állsz előttem, álarcot húzok,
Felemészt a bánat, kirekeszt a fájdalom,
Az utam sajnos tilosban járom,
És várom, hogy valós legyen az álom,
A szívemet előtted végleg kitárom,
Egyetlen kérdés: hol az irgalom?
Hogy mit teszek ezután, magam sem tudom,
Akárhogy nézlek, egyre jobbnak látlak,
Ha megölsz egyszer, akkor is ölelni foglak,
Halálom látom, majd megváltásnak,
A szívedet ha akarod, add hát másnak,
Csak nehogy könnyes szemmel ébredj másnap,
Ne tekintsd ezt kérlek megrovásnak,
Hallgasd végig, hogy jobbnak lássad,
Tekintsd ezt egy vallomásnak,
Tudom, hogy a megoldást tőlem várod,
De látod kiutat már nem találok,
Érzed te is, beteljesedett az átok,
Egész életemben rád vágyok,
Gondolatban hozzád szállok,
Megértést kérek, és azt is adok,
Ne mondd rám, hogy siralmas vagyok,
Csak azért, mert én még szeretni tudok!
(refr.)(3x)
Álmomban mostmár téged látlak,
Üres szavak, mik érzelmekké váltak,
Tudom nem jössz, de én mindig várlak,
Félek, hogy a szívedet előttem bezártad,
Ártatlan gondolatok gyengeséget szőttek,
A problémák melletted egyszerűen megszűntek,
Nem tudom leírni, mit a lelkemben érzek,
A tiédben magamnak helyet kérek...
Ahogy továbbra is elfogadod a dolgokat,
Melyeken nem tudsz változtatni,
És változtatsz azokon, amelyeken tudsz,
Te magad is csodálatos módon változol, csodákat viszel végbe....