Az alkony lassan leszáll, még forró szellő járkál,
És lágyan fúj felénk egy dalt a távolból.
Egy esti séta Veled, kezemben érzem a kezed,
És szeretném remélni, mindörökké tart.
Nem is tudod mennyit ér
Nekem minden pillanat, ha velem vagy:
Mint tavasznak az első fény,
Lelkemben örök lángot gyújtottál, mi el nem aludhat.
Sánánáná, óó, sánánánánánánáná,
A szívem most már csak a Tiéd,
Sánánánánáná, sánánánánánánáná,
Mosolyod megőrzöm, ha szeretnéd.
Szemed, mint a csillag éjjel, úgy ragyog, én némán nézem,
S nem szégyellem, ha látod, könnyem Érted hull.
Örök élet, örök halál, bennem élsz, én Benned most már,
Semmi nincs a Földön, ami tőlem elrabol.
Nem is sejted mennyit ér
Nekem minden pillanat, ha velem vagy:
Mint tavasznak az első fény,
Mikor érzi, hogy olvad a fagy.