Rohan az idő, szalad a táj, régi álmok valóra válnak.
Hogyha kérded, ki vagyok én, most is ugyanaz, aki a vendéged voltam.
Nézd, ilyen a szív, tudod, nem felejt, mégis máshova hív.
A dombok, a hegyek már tudják, hogy megyek,
Egy új érzés messze hív.
Idegen vizeken, végtelen utakon,
Szaladok, és lehet, hogy változom.
De ne félj, mert ott leszek mindenhol,
Ha keresel, megtalálsz.
Idegen vizeken, végtelen utakon,
Szaladok, és közben csak változom.
A felhőkről lábamat lógatom,
És remélem, gondolsz majd rám.
Sárga madár éneke száll, öreg fák hajlongó karján,
Hófehér angyal jön szembe, vagy csak a képzelet csal már.
Nézd, éled a táj, ezer rózsa szirma messzire száll.
A dombok, a hegyek, már tudják, hogy megyek,
Egy új élet, ami most vár.