Hűvös a reggel, lassan ébred a táj,
A puha ágyon fekve, szíved vadul jár.
Odakint a szellő, Róla énekel,
Szivárványfényben úszik hirtelen minden.
Még most sem érted mi történt,
És honnan ez a furcsa érzés,
Villámként, hogy sújtott le Rád, ó... pedig…
Oly egyszerű, oly egyszerű, oly egyszerű,
Amikor a szemét láttad, tudom rögtön megkívántad.
Oly egyszerű, oly egyszerű, ez a szerelem,
Mindig csak Őrá gondolsz, Neki örülsz, Érte aggódsz.
Varázstükrön át, Rád néz a világ,
Remeg a szíved, mikor hallod a hangját.
És az édes szó, mi feléd száll,
Átölel, és úgy érzed, hogy csak erre vágytál.
Nem érted, hogy mi történt,
És honnan ez a furcsa érzés,
Villámként, hogy sújtott le rád, ó... pedig…