Összetépted az életem, nem maradt már semmi nékem,
Egyebem, a bánat!
Szívem minden dobbanással, szemem tiszta csillogással,
Sír, zokog utánad!
Elfeledtem imádkozni, mégsem tudlak megátkozni,
Szeretlek, imádlak!
Ne szólj hozzám, soha soha, hagyd, hogy menjek lassan oda,
Hol többé nem várnak.
Ha már szívem összetépted, és ha ez így könnyebb néked,
Akkor is légy boldog!
Amit tettél, tudom, bánod, mért is tetted, tudom, szánod,
De mindez már késő!
||:Rég elmúlott, ami szép volt, ami talán igaz sem volt,
Hogy szereted szívem!
Mostmár hiába is hívnál, kacagnál, vagy akár sírnál,
Éltem összetépted!:||