„Katinka” szállj el,
az életed múló árny csak.
Mandula nyílik szádon,
virág illat, meg fény.
Lázadó szándék, áradó vágy.
Együtt alszunk az éggel.
Ahogy én rajtam fekszel,
úgy írom a versem most rád.
Jéghártyás tócsákba lépek.
Az arcomat rajzolja a szél és a hó.
A harcom az úttal vívom,
hogy elérjek hozzád,
hogy elérjek hozzád,
hozzád, hol nyugalmam hozzák
tündöklő, kedves angyalok.
Ó, a szemük szemedben felragyog.
Szemük szemedben.
Felragyog szemük szemedben.
Jéghártyás tócsákba lépek.
Az arcomat rajzolja a szél és a hó.
A harcom az úttal vívom,
hogy elérjek hozzád,
hogy elérjek hozzád,
hogy elérjek hozzád..”Katinka” hozzád.