Az asztal lapjára dőlve
egy sokat mulasztott férfi bámul
egy sokat tapasztalt nőre
Az asztal lapjára dőlve
lehet, hogy lehetne a lehetetlen
ugye, más volt minden
és ha nem olyan tehetetlen
azelőtt ugye minden más, más, más
de mára már eleged lett
nagyon hamar lerészegedett
itt az beszél, aki fizet
Az asztal lapjára bámul
két korsó után nyúl
és mellé, mellé, hoppá, mellé megint
na nem azért, hogy most nem az van, hogy izé
de hidd el, nincs értelme, nincs miért és
megkaparintja megint a korsót,
a keze a fonalat
hidd el, én is, én is, én is hittem,
aztán mégis majdnem egészen,
egészen elfogyott minden már más más
Az asztalra szorítja arcát
hófehér abroszra mosolyog
értem én, értem, megértem, drága
de elmúlt, elfogyott, kimerült, kifújt
vagy hogy is mondjam, izé
na nem azért, hogy csak úgy
no azért ne haragudj...
Az asztal lapjára feszülve
hófehér arcon fekete korom
most hova, kivel, minek, miért
mért épp téged kérdezzelek
Az asztal lapjára dőlve
az asztal lapjára dőlve
az asztal lapjára dőlve
az asztal lapjára dőlve
az asztal lapjára dőlve