Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke.
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret.
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Refrén:
Ha eljö az idö – a sírok nyílnak fel,
Ha eljö az idö – a Magyar talpra kel,
Ha eljö az idö – erös lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk.

Majd nem haraggal rohanunk elöre.
Vérkeresztet festünk majd a határköre.
És mindent letiprunk! – ez lesz a viadal! –
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a Magyar határ
Teljes egészben, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.ű

Refrén:
Ha eljö az idö – a sírok nyílnak fel,
Ha eljö az idö – a Magyar talpra kel,
Ha eljö az idö – erös lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk.

A lobogonk lobog, villámlik a kardunk
Fut a gaz elölünk – hisz Magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! Vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zug át:
Nem engedjük soha! Soha Árpád honát.

Refrén:
Ha eljö az idö– a sírok nyílnak fel,
Ha eljö az idö – a Magyar talpra kel,
Ha eljö az idö – erös lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk.