Ennyi volt szép lassan le jár és vissza nézed volt benne jó és rossz talány de mind megérte. Még egyszer szemtől szemben állsz s búcsút intesz, eltűnik, minden, ami fájt. Révbe ér a hajó, úgy nyilall beléd a szó, maradni volna jó
CsÃkok a tükrön együtt futnak, végtelenbe majd találkoznak, olyanok Å‘k is, mint te meg én, mint két sötétbe fuldokló gyertya fény, két csillag, ha egyszerre hullik ritka és csodás fényük ki nem alszik ,egy bukó repülés kéz a kézben és ébredés az örök létben
Ennyi volt szép lassan le jár és vissza nézed volt benne jó és rossz talány de mind megérte. Még egyszer szemtől szemben állsz s búcsút intesz, eltűnik, minden, ami fájt. Révbe ér a hajó, úgy nyilall beléd a szó, maradni volna jó
Két kis srác a téren együtt szalad, versenyeznek ki éri el a falat. Én az egyik vagyok, arra gondolok, hagyok e hátra valamilyen nyomot Amiből majd kitalálható, hogy mi az ami engem foglalkoztatót miért éltem, menyit értem, vagy hogy egyáltalán jár e nekem érem