Nézd,kihunyt a lámpafény,
Ahogy az utca kockakövén
Elgurult üresen,egy eldobott szerelem.
Kár,hogy szűk lett már a tér,
Ennyi emlék,a polcra se fér
Az éjek hűvösek,s fájnak a reggelek.
Ref.:
Keserű méz vagy,fanyar és édes,
Mondd el bátran,miben vagyok vétkes.
Keserű méz vagy,magadhoz láncolsz,
Könyörülj rajtam,lelkemen táncolsz.
Úgy fáj,hogy hamis gyémánt a szíved.
Úgy fáj még,hogy elvakít a fényed,
És túl kevés a szín,megfesteni Téged.
Szólj,ha átölelne más,
Hogyha nehéz a folytatás,
Tőlem sose félj,
Óóóó,engem ne kímélj.
Ref.