Az autó tiszta őrület,
a járdán össze-vissza megy.
A szívem gyakran úgy dobog,
kerüljük ki az oszlopot.
Vezessük át az éjszakát,
ma éjjel nem vigyázok rád,
Tilosban tövig nyomtad át,
a fék helyett a gázpedált.
Tanulni jött hozzám, ugyan dehogy untat,
az autósiskolában ő a legszebb kuncsaft.
Kössed be az övedet, a szélvédőd a plexi,
de betöri az orrod, akármilyen szexi.
A visszapillantóban igazítja haját,
fékezzél vagy többé nem látod Baját.
Hova tűnt a slusszkulcs, keresi a zárat,
máris indulunk.
Ahogy te vezetsz, őrület,
a Nagykörúton csődület.
Rögtön sejtem, merre jársz,
mert minden sarkon fejre állsz.
Hogyha félnél, édesem,
sikíts csak, majd én fékezem.
Már megint tövig nyomtad át,
a fék helyett a gázpedált.
Nézd, milyen szép veled az élet,
amikor parkolsz, egy percig se félek.
"Jaj, te figyelj, most, most mi van, miér' néz a rendőr így rám?"
"Azért, mer' béna vagy édesanyám!"
Nem tanult még nála ügyetlenebb forma,
nem értem a kormány hogy vághatta orrba.
Összetört a járgány, megdöbbenve látom,
összejátszik vele a karosszériásom.
Gömbölyű a kebled, domború a popsid,
bedobhatsz itt mindent, nem lesz meg a jogsid.
Véget ért az óra, várlak holnap itt,
de biciklin megyünk.
Ez már tiszta őrület,
többé vissza nem jöhet.
Az összes sofőr megremeg,
az autópályán szembe megy.
A lámpa épp pirosan ég,
de őt ez nem zavarta még.
Rükwertzben csöndben átoson,
kétszer a vizsgabiztoson.
"Jajj, hogy én hogy szeretek vezetni.
Milyen kedvesek az emberek, mindenki integet.
Hopp! Véletlenül kormányzárra raktam menetközben a kocsit.
Na nem baj, úgyis kanyarodni akartam.
Hű, most mi lesz?
Hát itt három pedál van, nekem meg csak két lábam."
Nézd, milyen szép útjelző tábla,
zebrán a néni, na állítsuk lábra.
"Figyelj, ha most balra megyek, akkor mi a rossz benne?"
Szép lenne ha az út nem jobbra menne.
Tiszta őrület,
az úton minden tört üveg.
Számomra fényes, mint a nap,
az index megint kinn maradt.
Vezessük át az éjszakát,
ma éjjel nem vigyázok rád,
A rendőr csúnyán rád legyint:
Kit törtél össze már megint?