Volt egy szőke, s néhány barna szép szeretőm nékem.
Fekete még egy sem akadt, de nem is keresgéltem.
Az a szőke, meg hamis volt, nem fáj szívem érte,
A barnák közt válogattam, biz 'Isten megérte,biz'Isten megérte.
Nem kell szőke, sem fekete, csak az az egy barna,
Akit én kiválasztottam, szívemre hallgatva.
Megkértem hát a kezét is, Ő lett az én párom,
Igaz tiszta szerelemmel, a karomba zárom, két karomba zárom.