Egyre Másra
Suhancos
Feri:
Te erre, én arra mentem.
Te lány, én meg fiú lettem.
Minden fájdalmam elfelejtem.
Minden bánatom eltemettem.
Te lakni, én élni jöttem,
A hátsó szándék már nincs mögöttem.
Ha úgy is látnád, hogy összetörtem,
A céltáblát párszor körbe lőttem.
Balázs:
Megfordul az esti kép,
Józanul fejjel lefelé,
Leesik a lámpafény,
Fölzuhan egy kerti szék.
Az égi tejút mindenen
Szétkenődik, ingemen
A város fénye megvakul,
Pénz zsebembe visszahull.
Szeretnek a gazdagok,
Nem töltök ki űrlapot,
A vér a sebbe visszafut,
Nem csuktam be a nagykaput.
Egy bogár az égbe költözik,
Egy csillagrendszert telepít,
Kutyám beszélni tanul,
Ha nem értem mondja angolul.
Refrén:
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Nem egymásra, mindig másra.
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Én is másra, Te is másra.
Feri:
Mint a sör és a hab.
Lelkemre lakat.
Emléked örökre szívembe ragadt
Mint a rágó a betonra, pöttyös az aszfalt.
Fuss innen messzire, vagy borítsd az asztalt.
Élni jöttem ide, nem pedig lakni.
Telis-tele vagyok, pedig rég nem volt hakni.
Néha úgy hinném újra, hogy inkább még mindig
A sírom majd egykor tanulsággal hintik.
Utca gyerek voltam, utca gyerek leszek.
Házat, vagy autót bármekkorát veszek...
Ezer fa ezer ága,
Tegnapról a mára,
Idősből fiatal,
Felnőttből babába.
Az, aki vágja, mosolyog velünk,
Mert hiába havazik, nem is volt telünk.
Ereim falában, Tenyerem mélyén,
Itt a sor eleje, Te állsz a végén,
Fiúk és lányok, látszólag egyszerű.
De nincs, aki értené, miért olyen keserű.
Maradni nehéz, menni mindennél könnyyebb,
Ehhez nem kell diploma, nem kellenek könyvek,
A verejték felsikít, lábam indulna,
A csábítás óriási, a józanság pindurka,
A függöny cinkosom, falaim sírnak,
Látták már milyen, ha Ferencnek hívnak...
Balázs:
Felnyerít egy nevetés,
Vasút a város peremén,
Elszalad fejem fölött,
Egy üres taxi rámköszön.
Kavicsok hullnak felfelé,
A tóból kijön, körbe, nézd:
Karikákon szúnyogok,
Csobog a vér a hasukon.
A tükörben reggel öltözik,
Borotvám emberesedik,
Tányérom újra megtelik,
Morzsák a földről felszedik.
Megfordul az esti kép,
Józanul fejjel lefelé,
Leesik a lámpafény,
Fölzuhan egy kerti szék.
Refrén:
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Nem egymásra mindig másra.
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Én is másra, Te is másra.
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-
Te erre, én arra mentem.
Te lány, én meg fiú lettem.
Minden fájdalmam elfelejtem.
Minden bánatom eltemettem.
Te lakni, én élni jöttem,
A hátsó szándék már nincs mögöttem.
Ha úgy is látnád, hogy összetörtem,
A céltáblát párszor körbe lőttem.
Balázs:
Megfordul az esti kép,
Józanul fejjel lefelé,
Leesik a lámpafény,
Fölzuhan egy kerti szék.
Az égi tejút mindenen
Szétkenődik, ingemen
A város fénye megvakul,
Pénz zsebembe visszahull.
Szeretnek a gazdagok,
Nem töltök ki űrlapot,
A vér a sebbe visszafut,
Nem csuktam be a nagykaput.
Egy bogár az égbe költözik,
Egy csillagrendszert telepít,
Kutyám beszélni tanul,
Ha nem értem mondja angolul.
Refrén:
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Nem egymásra, mindig másra.
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Én is másra, Te is másra.
Feri:
Mint a sör és a hab.
Lelkemre lakat.
Emléked örökre szívembe ragadt
Mint a rágó a betonra, pöttyös az aszfalt.
Fuss innen messzire, vagy borítsd az asztalt.
Élni jöttem ide, nem pedig lakni.
Telis-tele vagyok, pedig rég nem volt hakni.
Néha úgy hinném újra, hogy inkább még mindig
A sírom majd egykor tanulsággal hintik.
Utca gyerek voltam, utca gyerek leszek.
Házat, vagy autót bármekkorát veszek...
Ezer fa ezer ága,
Tegnapról a mára,
Idősből fiatal,
Felnőttből babába.
Az, aki vágja, mosolyog velünk,
Mert hiába havazik, nem is volt telünk.
Ereim falában, Tenyerem mélyén,
Itt a sor eleje, Te állsz a végén,
Fiúk és lányok, látszólag egyszerű.
De nincs, aki értené, miért olyen keserű.
Maradni nehéz, menni mindennél könnyyebb,
Ehhez nem kell diploma, nem kellenek könyvek,
A verejték felsikít, lábam indulna,
A csábítás óriási, a józanság pindurka,
A függöny cinkosom, falaim sírnak,
Látták már milyen, ha Ferencnek hívnak...
Balázs:
Felnyerít egy nevetés,
Vasút a város peremén,
Elszalad fejem fölött,
Egy üres taxi rámköszön.
Kavicsok hullnak felfelé,
A tóból kijön, körbe, nézd:
Karikákon szúnyogok,
Csobog a vér a hasukon.
A tükörben reggel öltözik,
Borotvám emberesedik,
Tányérom újra megtelik,
Morzsák a földről felszedik.
Megfordul az esti kép,
Józanul fejjel lefelé,
Leesik a lámpafény,
Fölzuhan egy kerti szék.
Refrén:
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Nem egymásra mindig másra.
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Én is másra, Te is másra.
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-
előadó:
Suhancos
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Szabó Balázs
szövegíró: Kőházy Ferenc
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 66412
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Szabó Balázs
szövegíró: Kőházy Ferenc
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 66412
kapcsolódó videók
