Nyáron jártam fenn Chesterben
egy holdfényes éjszakán,
egy szép barna lányt megláttam,
ruhát mosott a kútnál.
Te leszel a párom, dáj-dó-di-di-dó,
te leszel a párom dáj-dó-dé.
Csavargatta szépen őket,
teregette kötelén,
ennyit mondott nekem végül:
milyen szép lány vagyok én.
Te leszel a párom...
Ment a kúthoz vizet hozni,
hogy főzhessen egy jó teát,
táncoltunk és kergetőztünk,
aztán szólt, hogy a térde fáj.
Te leszel a párom...
Lecsúszott a harisnyája,
mondtam, én megköthetem,
nem volt túl szűk a szoknyája,
könnyen célt ért a kezem.
Te leszel a párom...
Hallottál-e már a lányról?
Nagyon szép volt, de nincstelen,
hogy kimásszon a nyomorából
egy vén kecskéhez nőül ment.
Te leszel a párom...
Tudom drágám, hogy nem boldog,
erdők, földek, mennyi pénz!
Mindene megvan magának,
de hiányzik a férfikéz.
Te leszel a párom...
Te leszel a párom...
Te leszel a párom...
Te leszel a párom...