Szomorúság itt vagy újra,
együtt megyünk hosszú útra.
Nem maradt senki velem,
már csak te vagy, te jutottál nekem
egyedül néha-néha meg-meg állok,
nem találok jó barátot.
Valamikor úgy álmodoztam,
és úgy reméltem én,
nekem is jut majd valami fény.
Valamikor még ő is itt élt,
ki mindenem volt.
Valamikor még arca lángolt,
ha megcsókolt.
De aztán másra nézett,
szomorúság lett az élet.
Szomorúság,
Szomorúság hagyj el engem,
szomorúság,
szomorúság hagyj el
Valamikor úgy álmodoztam,
és úgy reméltem én,
nekem is jut majd valami fény .
Valamikor még ő is itt élt,
ki mindenem volt,
valamikor még arca lángolt,
ha megcsókolt.
Kihalt utcán meg-megállok,
keresem a boldogságot.
Eljön még az én napom,
amikor már nem kell várni tovább,
kinyílik már számomra a világ,
de most még minden olyan kesernyés.
Szomorúság hagyj el engem.
Hagyj el engem