Elfelejtett kedves arcot hoz elém az álom,
Keresem a régi érzést, de már nem találom.
Hová lesz a futó felhő és a forró vágyak?
Eltűnnek, de kísérteni néha vissza járnak.
Kimegyek az erdőbe, mert oly kedves volt nékünk,
Keresem a fát, amelybe kettős szívet véstünk,
Találok ott fába vésett kettős szívet, százat,
De tán hulló könnyem miatt nem lelem a fánkat.