Az Ébredések égi keresztútján
Apátia testvérrel karöltve jártam
Már hét napja térdeltem
vak imába révedten
s már megint semmire se vártam

Telihold és sápadt éjszaka volt
s ő egy jólőrzött ajtón kilépett
A San Juan klastromban
titkon, alattomban
tán örültek is a nővérek

S a város peremén a fények
kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek…

Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken

Az első napunk fahéjillatú volt
Tükörszobámba lágyan bezárlak
Egy lopott bibliát hoztam
s rólad leimádkoztam
nedves kis apácaruhádat

Elsőáldozó gyermek és gyóntatópap
és a misét is én celebráltam
Egy érintetlen freskó
szép csendben elkoszló
lelkem mély romtemplomában

S a megszentelt ostyát úgy ízleltem én
mintha oltáriszentséghez érnél
s azt volt az érzésem
Jézusra gondolsz
de nem volt több három csepp vérnél

Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken

Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát

A város neve Armageddon
ezt a második napon mondtam
s négy lovast láttam
a viharban vágtatni
s tekergő kígyókat a porban

Az elsőnek neve Csüggedés volt
a másodiknak neve Bánat
A harmadik elhagy
a negyedik szűkölve
kúszik a porban utánad

A harmadik napon a temetőkertből
míg aludtál virágot loptam
A halottak látták,
de semmit se szóltak,
hogy a sírhantok közt lopakodtam

S hogy a tűzpiros virágot átadtam én
te kacér és parázna voltál
úgy táncoltál elém,
hogy a fülembe súgjad
Na, mégiscsak használt az a zsoltár

A nagyedik napon a nevem akartam
az erdőn a füledbe súgni
De te száddal a számat
szép csöndben lezártad
mert már nem akartad tudni

Az ötödik napon sem mondhattam el
ezért inkább egy tölgyfába véstem
És kérgébe karcoltam
mellé még valamit
de arra már nem emlékszem

S a város peremén a fények
kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek…

Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken

Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát

A hatodik napon már pecsétes volt
a kaján hold fess zsúrkalapja
Édeskés szag volt
és nem tudtam nyelni
ez volt a Harag napja

A hetedik napon már kurvának hívtam
a lelkét félek úgy összetörtem
De ez nem rendít meg
és hát amúgy se számít
mert a testét már tegnap megöltem

Esőtől harmatos erdő ölén
mézzel kentem be testét
Zöld hangyákat hoztam
aznap nem imádkoztam
csak néztem ahogy csendben ellepték

Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken

Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát

Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken

Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát

Holtsápadt bor
márványfehér
csuklód körül
mint alvadt vér
kis karkötő
mélybarna szem
kihamvadt tűz
lágy öled mély verem

Húz két karod
széttört bilincs
combod bezár
elásott kincs
befűzött tű
karcsú bokád
fonott hajad
leomló szép brokát

Lélegző seb
félig nyílt szád
fényes kagyló
porcelán váll
homlokod domb
sötét boltív
lassú hajó
egy másik partra hív

Szőlőgerezd
törékeny nád
gyűrött lepel
megfejtett zár
kiszikkadt föld
ezüstkanál
üvegharang
obszidián


Tükörterem
felázott rét
gyöngyházszínű
feltépett pecsét
feltépett pecsét