sövi:
Ez az... én világom ahol nincsenek nagy szavak
nincsen sztori, nincsen siker, nincsen hírnév, nem beszélnek a falak,
az én világom ahol minden egyes gondolat a sajátom ez többet ér, mint bármi,
szeretnék látni egy kis értelmet a szemekben
és szeretném azt elhinni, hogy érted miről beszélek a fejemben még létezik egy ország,
amit nem igáz le senki, soha,
az én világom egy szoba, eszem, amit más eldobott
ítt eltorzult a jövőkép az már teljesen megszokott,
hogy elképzelek valamit, amit holnap romba döntenek majd mások,
egyre mélyebbre ások, héé
belefáradtam, megpihennék, ledőlnék
de haraptok minden hiába mert fertőzött a környék
mindig ébren, mint egy látnok
tudom, halva születnek az álmok
de már unom szar az egész semmi értelme a szavaknak,
senki nem született szabadnak ez hazugság átvernek, lesznek, akik horogra akadnak
már késő, ahhoz, hogy kinyisd a szemed,
túl magasra vitt a lépcső, úgyis elfelejtenek,
ez ilyen játék nem létezik az örökké
nem létezik a csapat, amiről beszélsz minden a főnöké
de, egyedül rettegsz hív a falka ez reflex
magad köré gyűjtöd a vadakat, mindenkit csapdába ejtesz,
nyugodtan támadj, emelj irigységből torlaszt
én, rappelni jöttem és nem érdekel, mit mondasz
ebben, végsőkig hiszek többé semmi meg nem rendít
ez az, én világom és nem engedek be senkit,
az én világom áááh...(és nem engedek be senkit)

eNzim:
Négy fal szippantja magába mit belelehelt pár gyerek
hol megfordultak barátok, ellenségek, műemberek
hol a foszló szakadt kanapé már magányában sírja azt, hogy
a társaság nagy része máshol inkább drogot fogyaszt,
volt kit meg sem ismert sajnos ez már múlt
a szívdobbanás intenzitása szép lassan elhalkult...
csukódik már a szemem a fáradtság tonnái szemhéjamon, de síri csend...
az ablakból a napnyugta unottan tesped a horizonton, de síri csend...
a holnap is ugyanaz lesz, mint a ma meg a tegnap
csak egy nap egy szürke átlag vajon tovább lépünk?
szerepet cseréltek a napszakok minden más, mint aminek látszik
gyerek a játszó téren játszik otthontalan a parkban fázik
pedig ő is csak a játékkal kezdte,
én meg látom ez egy szigeten elzárt csendélet
kérdés hogy megvéded vagy rombolod, ahol még lehet
küldj az égre egy füstjelet így jobban figyelnek fent,
hogy itt még él a síri csend...
Az álmatlanságtól fetrengő hipochonder bája
s a tudás fája szülte csalódottság terjeng a szobában és ismét,
vasárnap 5 óra max a kulcslyukon át lesel,
nem látsz be, csak ha érzed, kérlek, hagyd a véleményed külön ránk
nekünk ez maradt, meg egy délután, egy este nem old meg világproblémákat
mégis pár óra a föld körül egy utazás, ahol most visszatapos a küszöb
pedig nincs fegyver csak egy beszélgetés egy rap a kisszobában semmi több.