Könyörgő hangon süvít a szél.
Meg kell, hogy hallgasd,amit mesél.
Sikítva zengi a bánatát
Égszinkék bolygónk búját, baját:
Acélból épült betonvilág,
Felperzselt réten nem nő virág
Sötét az égbolt, kopár a táj,
Halált hoz holnap talán a nyár.
Ref.:
Úgy fáj!
Pusztít az ember, amerre jár!
Úgy fáj!
Szeresd a földet! Nem bírja már
Kivágott erdők, elkorhadt fák
papírba préselt relikviák.
Koszos folyóktól szomjas a szám
olajba fullad az óceán.
Anyának hívtuk. Szörnyű a kép:
Testét gyalázza ezernyi gép.
Patakzik könnye, haldoklik rég.
Szürkül a kékség, közeleg a vég...