Nézlek én, s a szívem megremeg,
Mi tőlem telik, mindent megteszek.
Itt az este, s ha felhőt hoz a szél,
Nem lát meg senki, nem látlak, csak én.
Hát gyere, nézd, nézd a legnagyobb csodát,
Mi attól olyan szép, hogy együtt éljük át.
Engedd, hogy hozzád bújjak!
Áll az idő, nem számít a holnap.
Engedd, hogy hozzád bújjak!
Most itt ne hagyj, nem mehetsz el így!
Lázban égsz, és nincs rá orvosság,
Arcod forró, s még forróbb a szád.
Túl nagy teher most minden gondolat,
Kapcsolj ki mindent, és engedd el magad!
Légy, ami vagy, édes angyalarcú lány,
Ki nincs tizenhat még, de tőlem mindent vár.
Engedd, hogy hozzád bújjak!
Áll az idő, nem számít a holnap.
Engedd, hogy hozzád bújjak!
Most itt ne hagyj, nem mehetsz el így!
Ma éjjel elcsábítlak,
Csak annyit adj, hogy ne felejtsem el!
Ma éjjel elcsábítlak,
Engedd, hogy érezzem, mellettem vagy!
Engedd, hogy hozzád bújjak!
Áll az idő, nem számít a holnap.
Engedd, hogy hozzád bújjak!
És ha jó volt, visszajövök holnap.
Engedd, hogy hozzád bújjak!
Most itt ne hagyj, nem mehetsz el így!