Jelened rabjaként, múltadtól elzárva
Lettél emlék nélkül, kihűlt szívvel árva
Nincs több kedves mosoly, se gördülő könnycsepp
Ezt se várod már, e jéghideg csöndet!
Feledés burokként ráborul tévelygő elmémre
Elmosott emlékeim végképp felélve
Feledés, Ő az, ki majd ölelni megtanít
Fagyott könnyeimre homály fátylat borít
Ref.:
Bár angyalok nem őrzik dalaim emlékét
Elmossák kiontott vérét
Bár örvénylő homálynak kontúrt Te rajzolsz
Megváltva önmagad így harcolsz.