MÃg földünk más tájain járunk ,
kelünk,a szÃvünk visszahúz,s visszatérünk.
Na,na,na,na,na...
Itt,volt ,mindig otthonunk,
de hűtlen volt,és ezért elhagytuk,
szÃvünkben keserű érzés.
Becsaptál ó hazám,s fáj ez nékem,
itt hagylak más földért szülőföldem,
elmegyek messzire tőled,nem maradok egy percig sem.
Elmenekült már sok vérzÅ‘ kis szÃv,
keresei helyét ,de meg nem leli,
hazája szava újból hÃvja,a honvágy erÅ‘sebb nála.
MÃg földünk más tájain járunk ,
kelünk,a szÃvünk visszahúz,s visszatérünk.
MÃg földünk más tájain járunk ,
kelünk,a szÃvünk visszahúz,s visszatérünk.