Padamm
Szinetár Dóra
a múltból jött, akárcsak én, szól a zenekar száz hagszerén.
Már éreztem megőrít menten, és akartam tudni okát.
De hiába ég a szó bennem, a hang mindíg szavamba vág,
őrítőn hallom tovább!
Refr.:
Padamm, Padamm, Padamm, e hang árnyékként rohan velem.
Padamm, Padamm, Padamm, szíven üt, és én emlékezem.
Padamm, Padamm, Padamm, gúnyol vádlón és fölényesen,
Űzi hajszolja emlékek vad hadát, egy hang, mely szívembe ránt.
Hány szerelmed volt, nem kevés, sorsod az emlékezés
A hang kérdi: miért nem tűrsz? Hisz múltad mind emésztő tűz.
A húsz évem pergő dobverés, mint szerelmi komédiás
de életem sosem lesz egész, egy kavargó zilált világ,
mert a hang közbekiállt:
Refr.:
Padamm, Padamm, Padamm, mennyi szeretlek ősz idején.
Padamm, Padamm, Padamm, mennyi szeretlek utcák kövén.
Padamm, Padamm, Padamm, mennyi hazudott nagy vallomás
engem újra az utcára hív e hang, miért ne? Hisz nem lettem más.
Padamm, Padamm, Padamm, őrült hang mely az agyamba vág.
Padamm, Padamm, Padamm, hozza elém az árnyak sorát.
Padamm, Padamm, Padamm, látnom kell újból mindazt mi fájt,
mert a hang melyenk ritmusa őrjítő, egy szív, mely kong mint a kő!