Éjjel jött egy gondolat
és előhozott minden gondomat.
Hogy egy nap eljön majd a pillanat,
mikor örömömre lesz majd minden pirkadat.
Lehet így, lehet úgy, mindenki dumálhat,
hogy az öregedés nem is rossz aránylag.
Hiszen a gondtalan fiatal éveim
lassan messze szállnak, mint a perceim.
Már huszonévesen sem olyan egyszerű,
mint ami tizenévesen olyan nagyszerű.
Érek én is, mint a vadalma,
érek annyit, mint egy vadmarha.
A tükörben a kép mutatja, hol a vég.
Hogy honnan indul el, s hova jut a lét.
Miért nem lehetek a kivétel?
Pár kitétel, nem is sok a feltétel.
Refr.: Lélekben nem voltam
éretlen. Így szóltam:
Fordíts vissza, rontottam!
Tévedtem, hogy szóltam.
Nem láttam, hol voltam.
Máshogy élni nem tudtam.
Egyre megy, ha ugyanaz a hegy,
de megmászni nem is olyan egyszeregy.
Igen, tíz év múlva hogy élem az életet,
vajon visszasírom-e majd ezt a percemet?
Mert most visszamennék tíz évre
és hamarabb felülnék a szekérre.
Hadd vigyen fel engem a magasba,
hogy onnan zuhanjak le majd a pokolba.
A kérdésem a levegőbe elhangzott,
de mindenki maga elé hallgatott.
Hát, senki sem okosabb és senki sem szebb,
és mindenki a hegy tetejére megy.
Így beállok a sorba, jobb ha te is jössz!
Ha vége lesz a nyárnak, gyorsan itt az ősz.
Egy a lényeg: Sose bánd, hogy merre mész!
Ne akarj egy másik utat, hogyha félsz!
Refr. (3x)