A fény a napból jön, s a földnek kincset ér,
A néger tőle barna, más pedig fehér.
De lenn a forró égöv alján és az Elba partján,
Egy a színe, csak piros a vér.
Ha minden nyelven szerethet a szív,
Ha minden nyelven gyűlölhet a szív,
Hát minden nyelven gyűlöl, ó, ó, szeret,
Ó, ó, érzi ezt a szív!
Hogy sorsod szebb legyen ma, ember rajtad áll,
Betermi kincseit a zöldellő határ,