Csak egy...
Csak egy...
Csak egy...

Csak egy kiábrándult lélek három lépés hív a mélység titka
nedves arc a könnytől már nem fűt csak a válasz éhség mintha
ez nyújtana támaszt de a valóság ketté választ
mint egy korlát az élettől amit átlépek, nincsen félelem csak aggaszt
amit láttam pusztán emlék de még fáj
mert hátat fordított egy világ most én fordítok tiszta elme néma száj,
de szabad is rab marad mert láncba vert ki fontos,
ítélettel bélyegzett már minden lélegzet nem segít orvos
rajtam rajtad rajtunk úrrá lett az egész földön fogva tart egy magánzárka
36 fokos lázba kerget visszafordulnék, de szinte elvárják hogy ugorjak
na viszlát anyu apu ismertetek, de csak futólag

Tudom ígértem, hogy maradok, de megváltoztatok
sokan és nem tetszik amit látok
mert túl gyorsan napra forogtok megégtek,
nekem a hold is hátat fordít elítéltek,
a tükröd torzít. összekeverték a kirakót
és nem passzolnak úgy a darabok,
mint régen mert eltapossák a halandót...
nem látok semmit már a képen én nem szóltam, úgysem figyeltek,
csak reméltem, hogy hallod, amit érzek: hova siettek?
mit átéltek az a tietek ezt mondták, és én vallom,
de miért csak én őrzöm a múltat halkan lépek ki az ajtón.
nem jövök vissza nincs rám szükség,
a keretben a trófeák közt tüskék;
mert egyszer úgyis vége, ezt mindig hozzá fűzték
... ezt mindig hozzá fűzték

Már csak egy lépés sápadt arcon mosoly, betegnek neveztél
csak keresgélj, eNzim már a holdudvarban nevetgél
posztumusz 0 lemeznél a lejátszó csak csendet sír egy újabb hír,
nem nyugtat meg hogy te is remegnél
a helyemben, mert nem vagy nem is leszel nem te vérzel
szemed szánalommal érvel ittlétedről ezzel velem végzel
lassan. de remélem hogy a késednek fáj a hátam,
vad románc egy véres kádban amit érzek: csak ugorj bártan
- súgják többen. tüdőmnek pazarlás az oxigén
a magam fajta csótányokra megnőtt a Chemotox igény,
hogy ne is lásd, hogy ne is emlékezz már soha.
vívódnék magammal, de véget ért a boxidény.
Ostoba ábránd, hogy maradok pedig mennem kellett;
nem kell, hogy figyelj lesznek üzenetek a közérdek mellett.
A sírkőfelirat életem testesíti meg 86-05, 19 évet élt... de minek?

Ah, ah, tisztán látom, tisztán látom
Már látom, hogy nem tartozom közétek csak egy pillanatig hittem benne
na meg benned ennyi volt a közös tettekből csak közös tervek lettek
minden tanít, már nem kívánom a lármát csak a csendet így a zárkát kerülj beljebb.
úgysem maradsz, nem terítek. mindent némán elveszítek újra
ezt már láttam mondja fátyol, földre hullva.
egyre szerényebb a birtok megtéveszt az indok;
mi van? hogyha én maradtam alul miért Ti sírtok?
gyorsan válassz, hagyd a fóliát!
az egész csak egy kőbe lesz a bárdnak úgy mint Góliát.
inkább lépek, mert csak vakok kapnak glóriát.
kifinomult az érzék tudom átláthatok rajtatok már,
egy képesség hogy érdekel az igazam pedig egész eddig szartatok rá.
gazdát cseréltek az eskük csak a képzelet vihet vissza,
út már nincsen mind felégettük mikor ébredtünk.
túl késő így nem láthattok csak foltokat,
hát részem lett a fájdalom akkor lélegzem csak ha fojtogat...
beszűkült légtér taszít a komfort így kirajzolódnak elvek,
rég nem számít ki mit gondolt egyszer
volt egy mozaik de már kisebbek a darabok
most búcsúzni készülök, pedig ígértem hogy maradok, Exodus.