Feljött már a göncölszekér, ragyognak a csillagok.
Két szememből az elválás fájdalom könnye ragyog.
Alig jöttem, már elmegyek, itt maradni nem lehet,
Fáj tetőled az elválás, kedvesem Isten veled!
Csináltatok majd egy házat,hol a Tisza kanyarog,
Csináltatok rózsafából háromszárnyas ablakot.
Ott élünk majd ugye édes,kökényszemű angyalom,
Zord időben ki-kinézünk a muskátlis ablakon.
Lányka-lányka édes lányka ha majd egyszer mást szeretsz,
Gondolsz-e majd kedvesedre ki téged úgy szeretett,
Gondolsz-e rá vagy mást szeretsz,vagy talán csak hitegetsz,
Bár sohasem lettem volna barna kislány a tied.
Átöleli, átkarolja az eget a szivárvány,
elbúcsúzni, elbúcsúzni jöttem én el tehozzád.
Kedves rózsám Isten veled, a jó Isten áldjon meg,
Könnyeidtől a jegykendőd sohase száradjon meg.
Aludj!Aludj édes angyalom,
Hallod-e még a búcsúzó dalom?
Refr.Ha te tudnád mi a szerelem,
Nem aludnál ilyen édesen,
Aludj!Aludj te göndörhajú lány,Jó éjszakát!