Már sráckoromban a Vadnyugatról álmodoztam én,
s képzeletben ott jártam a prérik rejtekén,
a nyájam mellett ért engem a hajnalhasadás,
a legszebb zene volt nekem az ostorpattogás.
Jippi-áj-éj, jippi-áj-ó! Egy cowboynak ó, de jó!
Ó, engem sosem csábított a messzi Vadnyugat,
hol marhák mellett alszanak a buta férfiak.
Én szerettem a verseket, s az álmatag zenét,
s a fiút, aki rajtam feledte szemét.
Jippi-áj-éj, jippi-áj-ó! Egy cowboynak ó, de jó!
Ha agyamra ment már a préri és a bús magány,
egy kocsma mélyén kártyáztam, mint híres nagy vagány,
és tudta rólam városszerte minden kicsi nő,
hogy én vagyok a fürge Joe, a biztos céllövő.
Jippi-áj-éj, jippi-áj-ó! Egy cowboynak ó, de jó!
Az ügyességet nem csupán a prérin tanítják,
ha rajtam akarsz túltenni, hát húzd fel a... csizmát!
Én bevallom, hogy félek, hogyha látok egy lovat,
de lasszó nélkül éppen úgy fogva tartalak.
Jippi-áj-éj, jippi-áj-ó! Egy cowboynak ó, de jó!
Két kezemben két pisztollyal én voltam a hős,
de megnősültél, kedvesem, most itthon légy erős!
A vadnyugati korszak csupán álmodozás volt,
bár álmaimban néha még eldörren a colt.
Jippi-áj-éj, jippi-áj-ó! Egy cowboynak ó, de jó!
Jippi-áj-éj, jippi-áj-ó! Egy cowboynak ó, de jó!