régi emlékek szobám falán úgy néznek le rám
mint egy elfeledett legjobb barát, és nem értik már
kérdeznének, nem várok rá,
mert én válnék válasszá
hazugságok húznak elém akadályt
miért vált álommá a valóság?
valós álom voltál
versenyt futni én a rohanó idővel többé nem akarok
és már nem is fogok
ősz hajszálak fedik már a fejemet, pedig még gyerek vagyok
és még az is maradok
ref.
harcolni nem fogok már
küzdeni nem tudok már
legyőzni magamat, csak ez az ami vár
szenvedni fogok talán
álmok várnak ma rám
szeretve álmodom az életem tovább
élni nagy adomány
túlélni kis akadály
majd belehalok hogyha nem élvezem már
ha kérdezik az okát
mért maradok tovább
mert nagy szükségem van rád és rád és rád és rád...
barna hajszál szőkét ölel ágyamban, mégis félálomban
a te melleden aludnék el legjobban, tudod, mindig mondtam
szemérmembe belehalnék
pedig csak megdöntenék
minden csúcsot, hol majd én leszek a cél
s talán meghalok, mielőtt még elhinném
hogy ez volt a lét
tudom, milyen érzés mikot veled vagyok
és néha belég marok
mondtad, farkas vagyok
egyedül is magamat marcangolom
de most már gyógyíthatok,
mert rég ezt tanulom
ref.
harcolni nem fogok már
küzdeni nem tudok már
legyőzni magamat, csak ez az ami vár
szenvedni fogok talán
álmok várnak ma rám
szeretve álmodom az életem tovább
élni nagy adomány
túlélni kis akadály
majd belehalok hogyha nem élvezem már
ha kérdezik az okát
mért maradok tovább
ujjal mutatok majd rád és rád
harcolni nem fogok már
küzdeni nem tudok már
legyőzni magamat, csak ez az ami vár
szenvedni fogok talán
álmok várnak ma rám
szeretve álmodom az életem tovább
élni nagy adomány
túlélni kis akadály
majd belehalok hogyha nem élvezem már
ha kérdezik az okát
mért maradok tovább
mert nagy szükségem van rád és rád és rád és rád
freecska
élni nagy adomány
túlélni kis akadály
harcolni nem fogok már
küzdeni nem tudok már
freecska