Kiestél a ritmusból ma délután:
Négyre jöttél, nem mint máskor: négy után!
És a csókodon is éppúgy történt egy kis változás,
Két szemedből messze tűnt a lángolás...
Mellém ültél, mondtunk egy-két közhelyet,
Ágyam fölött megnézted a könyveket.
Vártam azt, hogy átölelsz majd legalább,
Megkértél, hogy főzzek egy teát...
Oly harmonikus volt eddig az életünk,
Rímtelenné vált a dal. Mondd! Mi történt velünk?
Tán elfedted, mennyi csókot adhat még a szám?
Talán kiestél a ritmusból csupán?
Hangold föl a szíved titkos húrjait,
Még összhangba hozhatjuk az életünket együtt!
Én szeretlek, és most is éppúgy várok rád!
Gyere, próbáljuk meg újból! Simulj hozzám!
Ölelj át, és csókolj! S hogyha fellobog a régi vágy
Kövesd a ritmusát...
Hangold föl a szíved titkos húrjait,
Még összhangba hozhatjuk az életünket együtt!
Én szeretlek, és most is éppúgy várok rád!
Gyere, próbáljuk meg újból! Simulj hozzám!
Ölelj át, és csókolj! S hogyha fellobog a régi vágy
Kövesd a ritmusát...ritmusát...ritmusát...ritmusát...ritmusát...ritmusát