Elsötétült a város, kigyulladnak a fények,
mindenki zümmög, mint színes virágra a méhek
rejtekhelyeikről, a panelkaptár üresen bezárul,
Kecsón az éjszakai élet pompájában Eléd tárul,
a város felbolydul, mindenütt emberek,
partira szomjas voltaképp ezen lélekrengeteg.
Van, ki poros kocsmákban húzza meg magát,
vagy szabadtéri koncerteken ordítja ki hangját,
állandó találkahely az újdonsült „lisztőrlő”,
esetleg a főtéren néhány alkalmi dühöngő.
Helyi buszjáratok központja, befut a négyes,
fékcsikorgás kellő távolból, moraja ékes
az előttem ötösben elsuhanó, rohanó kocsik,
utcai bajnokok, hírnevük megkopik
egy rossz mozdulat alkalmával, mikor én lelépek
a Kiskörúton átvezető zebrán, hallom az élet
víg zaját, mi engem fülemnél fogva megragad,
övtáskámban szenderülve pénztárca boldogan dagad.
Le fog fogyni, boldog maradok, nem kell attól tartani,
hisz közeledik felém egy tipikus „fiesztás” parti.

Refr(*2):
Lehet akár péntek, csütörtök, vagy szombat
este a különböző helyeken megújul a hangulat,
hát, adj utat e csekély tivornya számára,
vár rám a Café Fiesta háromnegyed órája.

Lacika a pult mögött, kérem a szokásost,
kínos mosoly az arcán „..na, már most
mi az, hogy pont most nincsen a hűtőbe Heineken,
esti összejövetel, s ez a legjobb hely nekem,
eljövök, mert itt megvan, minden, mi kell,
mindenki tudja, mit iszom, és se egy rekesszel?
Nem vagyok Rambo, de jobb híján az akció az életem,
pénz elő a tárcából, s máris kérhetem,
a whiskygyömbér pezseg, mint vér az ereimben,
egyet fizetek, és máris kettő kezeimben,
az egyiket elkezdem kortyolni éppen,
mintha tükörbe néznék, hmm, de izmos lettem,
Kopasz velem szemben, nyújtom a másikat,
Egészségünkre! - ezzel űzöm el a háklidat,
Zoli kivételesen nem a zongoránál,
nicsak, a srác a zenegépbe aprópénzt dobál,
bariton hangját oltja a nála lévő májkba,
a nem létező nyugalom alapos megzavarására
szól a Bogaras Tegnap lassan holnapba nyúlva,
lélekmelengető dallam, erre igyunk még ma újra..

Refr(*2):
Lehet akár péntek, csütörtök, vagy szombat
este a különböző helyeken megújul a hangulat,
hát, adj utat e csekély tivornya számára,
vár rám a Café Fiesta háromnegyed órája.

E kis hangverseny után tétlenek nem maradunk,
fogjuk magunk s italunk, hisz vár már asztalunk.
Épp, hogy letesszük magunk, máris élet éled,
a hölgyek java neki kezd kedvelt időtöltésének,
meglendül ám mindenki, de mivel gyorsabban érnek oda,
csajok a csocsóasztal körül, így várhatunk sorunkra.
Egy oldalon Gabi meg Adri, illetve Kati és Ági,
játszma után csere, csak aztán győzzed kivárni,
Gizda és Picúr toppon, ez nem is kérdéses,
Zsenikém meg Pufi játéka az őszilétől lesz nyereséges.
Brigi, Lia, Robi meg én nyelvünk köszörüljük érdesen,
Reni Terivel vár ránk már társalgásra éhesen,
kimeríthetetlen a tématár, mi minket foglalkoztat,
befut még végszóra Danika, a tortára habnak.
Tele van a hely, a kertrész is már színültig,
Betti és Tom társaságukkal szinte mindig megtöltik.
Észre se vesszük, az idő oly gyorsan eltelik,
a nyitvatartást kitoltuk mintegy hajnali fél négyig,
hát taxi után csörgök, hogy hazaérjek épen,
„Szilárd, Barátom, merre vagy éppen?”

Refr(*2):
Lehet akár péntek, csütörtök, vagy szombat
este a különböző helyeken megújul a hangulat,
hát, adj utat e csekély tivornya számára,
vár rám a Café Fiesta háromnegyed órája.