Muzsikás-koncert lesz november 11-én a Pesti Vigadóban
tovább
18 éve
Deniz
Már megszoktam ha valami történik,
annak én iszom meg a levét,
Deniz sokak szemében egy utolsó szemét,
már kiskorom óta nem értem a dolgok menetét,
minden napom úgy élem, mintha életem utolsó hetét,
tölteném itt lent a földön veletek, most sírni lenne kedvem,
mégis nevetek, sajnálom, hogy nem vagyok,
ki lehetek vagy nék,
minden nap egy gondolatot temetek el, na,
de amig van erő szivemben és az ereimben vér,
amig őszre tél, éjre nap, napra éjre, éj,
amig balra a nap nyugszik és jobbra kél,
szemem sarkában megcsillan a remény,
ami jövőt fest a múltra, a tegnapból okulva,
mára nem bizom a jóba, megváltoztam azóta,
régen naív fejjel figyeltem a dolgokat,
de mára én, na, reppelek a tér közepén.
Refr. 2x :
18 éve élek a földön én,
akár egy képregény, az életem,
miben megtörtént minden mi megtörténhet,
nyugodt szivvel várom meg az utolsó percet.
Életed utolsó perce na, hogy telne,
mi mindent szeretne az ember bepótolni,
be nem váltott igéretek, érzelmi kisérletek,
önbíráskodásból megszületett felelőtlen itéletek,
és a kezedben a kép, ami szived szórja szét,
szilánkokra törik álmod mindt a kezdet és a vég,
fonalai szőttek össze, hát vissza megyek vissza,
én eltűnök a ködbe, csak hogy ne haragudj rám,
hibáztam is talán, ilyen az ember, én se vagyok más,
amit érzel, amit látsz, az vagyok, nem, mire vársz,
nekem mindegy mit kivánsz, a szavak tömege nekem csak eszköz,
ha velem jösz meglátod nincs határ, csak a szived számit amit érzel,
mikor a sorssal összenézel, úgy nézz szemembe kérlek,
megláthatod a végtelen fájdalmat, hisz többet mesél rólam két szem,
mint többezet mondat, szived amit diktál, eszed bármit összehordhat.
Refr. 2x
annak én iszom meg a levét,
Deniz sokak szemében egy utolsó szemét,
már kiskorom óta nem értem a dolgok menetét,
minden napom úgy élem, mintha életem utolsó hetét,
tölteném itt lent a földön veletek, most sírni lenne kedvem,
mégis nevetek, sajnálom, hogy nem vagyok,
ki lehetek vagy nék,
minden nap egy gondolatot temetek el, na,
de amig van erő szivemben és az ereimben vér,
amig őszre tél, éjre nap, napra éjre, éj,
amig balra a nap nyugszik és jobbra kél,
szemem sarkában megcsillan a remény,
ami jövőt fest a múltra, a tegnapból okulva,
mára nem bizom a jóba, megváltoztam azóta,
régen naív fejjel figyeltem a dolgokat,
de mára én, na, reppelek a tér közepén.
Refr. 2x :
18 éve élek a földön én,
akár egy képregény, az életem,
miben megtörtént minden mi megtörténhet,
nyugodt szivvel várom meg az utolsó percet.
Életed utolsó perce na, hogy telne,
mi mindent szeretne az ember bepótolni,
be nem váltott igéretek, érzelmi kisérletek,
önbíráskodásból megszületett felelőtlen itéletek,
és a kezedben a kép, ami szived szórja szét,
szilánkokra törik álmod mindt a kezdet és a vég,
fonalai szőttek össze, hát vissza megyek vissza,
én eltűnök a ködbe, csak hogy ne haragudj rám,
hibáztam is talán, ilyen az ember, én se vagyok más,
amit érzel, amit látsz, az vagyok, nem, mire vársz,
nekem mindegy mit kivánsz, a szavak tömege nekem csak eszköz,
ha velem jösz meglátod nincs határ, csak a szived számit amit érzel,
mikor a sorssal összenézel, úgy nézz szemembe kérlek,
megláthatod a végtelen fájdalmat, hisz többet mesél rólam két szem,
mint többezet mondat, szived amit diktál, eszed bármit összehordhat.
Refr. 2x
kapcsolódó videók
keressük!
