Attól, hogy utálok, a zenédet még lehet, hogy mehallgatom,
attól, hogy szeretek, még nem biztos, hogy tetszik a tartalom,
a magamfajtát reppekkel altatom el,
ennyi kell, ez a betevő, nekem a zene olyan,
mint másnak a levegő, mint halottnak a temető,
mint férfinak a nő, ez a szerelem,
az éj mindig rimeket sző rám, s ezt szeretem,
a szerepem nem cserélném másra,
bár a csalodás mostanában utamnak állandó társa,
semmi nem úgy van ahogy hiszed, a szinpad,
csak álca, a valóság más, ha csak egy pacsi után itél az ember,
hidd el az nem kell, sok csávó nem fer,
a hiphop már üzlet, s az üzletben mindenki átver,
tök mindegy ki kitől, mit és hogy vár el,
ez a mindvisz flesh, ami már biznisz,
az előadó és a közönség is mást hisz,
a zeném összekötő érdek a pénzzel,
fontosabb a reppnél mint a részvétel,
ezt kérvénnyel nem lehet kérni, ezzel eggyütt kell élni,
törtető mocskos egy világ ez a közeg,
tisztán közönnyel töltött övezet, na, na, na.
Refr. 2x :
Ahol a gondolat végetér ott van a zene,
nekem ez a hiphop, a repp, nem a pénz emg az üzlet,
ilyen az élet, a világ leültet, rossz helyre szültek.
Rájöttem ismét, milyen kurvára pénzéhes a világ,
ez a hely, ez a zene, ez az ország,
a neten csak a geng, a fórumokon savazás,
most hova állsz, ez más, ez új, ez jobb mint a többi,
letudnám köpni, hányan álltok fel,
hány szakértővel kell még a csatát megvivni,
már nem irok a neten, mer elszarják a hetem,
de olvasok és lát a két szemem, nem kell nagy tudás,
hogy tudd mien a bukás, még egy vagy két oltás,
és megszáll az ihlet, napok alatt tele lesz,
szövegekkel a füzet, és még szikrájában oltom el a lángoló tüzet,
nekem már rég nem kenyerem ez a stilus,
de részegen még lenyelem, bár önként is,
ökölbe szorul mindkét tenyerem, ezen a terepen,
a kör közepén állva, én leszek a céltábla.
Refr. 2x