Napok, hetek
Deniz
Még mindig megrémít a világ, hiába mormolok el egykét imát,
a holnapunk titkát nem fogom tudni mégis ritkán,
átlátok a szitán, reppelek úgy szimplán,
premierbe pár plán, ha látsz a járdán,
kezemben cigi meg a por,
a farzsebembe papír meg egy toll,
hozzád szól Barcika szülötte,
ki végigküzdötte magát a híres neves létrán,
bemutatom példám, pár általam szőtt példán,
tükör vagyok nézzetek, ha nem látnátok magatok,
elvezetlek ha akarod, a mikrofonra tapadok,
én maradok ha kérsz, főleg ha szeretsz,
bár téves útra vezetsz, mégis írom a te neved,
a magyar semmi közepén nem megy a szorzás osztás,
rímeket közvetítek akár egy postás,
a borom kannás, egyre több az alaptalan oltás,
a fél szelektív hallás, nem látok mást csak romlást,
Refr. 2x :
Napok, hetek telnek, az éveink elmúlnak, mennek,
messze száll minden gondolat, új arculatot formál rám a világ,
egy állandó kör folyamat, még nézed a hibákat,
én meg találom az okokat.
Ahogy a napok telnek, a szerek fejbe vernek,
már nem születnek meg bennem az új tervek,
ennek a misztikus helynek, ahol a szervek,
összefonódnak a testtel, köszönettel tartozom,
nem érdekel ha felhozom a témát,
hogy lépek el a rossz indulatok elől,
valaki átlát, vagy betör,
vagy tudomást sem vesz rólam, mint egy rendőr,
minden íz, minden porc, minden sző,
a testemen megrendül,
minden gondolatom a pokol bugyrába merül,
most mosoly derül arcomra, de mégis sokba kerül ez az érzés,
új szemléletet szül, mint ahogy arc nélkül nincs fül,
bolygók nélkül nincs űr, ilyen a kényszer,
hetente hétszer, szesszel tompított fájdalom,
régen nem számolom a napokat,
csak tárolom a színeket a szavakat, yo,
nem számolom a napokat.
Refr. 4x
19 évesen, a magyar semmi közepén,
félrészegen felébredtem álmomban hazafelé,
mégis hol van az az otthon, ha nem találom a helyemet,
betalálnak az emberek, fogd be mindkét kezeddel a szádat, ne a szemedet,
bevállaltad a szerepet, depresszió, alkoholizmus a kezdő tünetek,
a filmek között szünetek, a filmben lovon ügetek,
vagy rambó módra büntetek, a tömegekkel tüntetek,
a legvalószínűbb azonban az hogy most is részegen fekszem a pulton,
a cigim gyújtom, vagy szállok a tejúton, elmerengek a pulton,
a nagyobb halálhíreket is szakítja ábrándom,
nem kell látnom, mert így is látom,
nem kell hallanom mert hallom,
ez egy állandó körfolyamat, még nézted a hibákat, én meg találtam az okokat, yo,
még nézted a hibákat, én meg találtam az okokat.
Refr. 4x
a holnapunk titkát nem fogom tudni mégis ritkán,
átlátok a szitán, reppelek úgy szimplán,
premierbe pár plán, ha látsz a járdán,
kezemben cigi meg a por,
a farzsebembe papír meg egy toll,
hozzád szól Barcika szülötte,
ki végigküzdötte magát a híres neves létrán,
bemutatom példám, pár általam szőtt példán,
tükör vagyok nézzetek, ha nem látnátok magatok,
elvezetlek ha akarod, a mikrofonra tapadok,
én maradok ha kérsz, főleg ha szeretsz,
bár téves útra vezetsz, mégis írom a te neved,
a magyar semmi közepén nem megy a szorzás osztás,
rímeket közvetítek akár egy postás,
a borom kannás, egyre több az alaptalan oltás,
a fél szelektív hallás, nem látok mást csak romlást,
Refr. 2x :
Napok, hetek telnek, az éveink elmúlnak, mennek,
messze száll minden gondolat, új arculatot formál rám a világ,
egy állandó kör folyamat, még nézed a hibákat,
én meg találom az okokat.
Ahogy a napok telnek, a szerek fejbe vernek,
már nem születnek meg bennem az új tervek,
ennek a misztikus helynek, ahol a szervek,
összefonódnak a testtel, köszönettel tartozom,
nem érdekel ha felhozom a témát,
hogy lépek el a rossz indulatok elől,
valaki átlát, vagy betör,
vagy tudomást sem vesz rólam, mint egy rendőr,
minden íz, minden porc, minden sző,
a testemen megrendül,
minden gondolatom a pokol bugyrába merül,
most mosoly derül arcomra, de mégis sokba kerül ez az érzés,
új szemléletet szül, mint ahogy arc nélkül nincs fül,
bolygók nélkül nincs űr, ilyen a kényszer,
hetente hétszer, szesszel tompított fájdalom,
régen nem számolom a napokat,
csak tárolom a színeket a szavakat, yo,
nem számolom a napokat.
Refr. 4x
19 évesen, a magyar semmi közepén,
félrészegen felébredtem álmomban hazafelé,
mégis hol van az az otthon, ha nem találom a helyemet,
betalálnak az emberek, fogd be mindkét kezeddel a szádat, ne a szemedet,
bevállaltad a szerepet, depresszió, alkoholizmus a kezdő tünetek,
a filmek között szünetek, a filmben lovon ügetek,
vagy rambó módra büntetek, a tömegekkel tüntetek,
a legvalószínűbb azonban az hogy most is részegen fekszem a pulton,
a cigim gyújtom, vagy szállok a tejúton, elmerengek a pulton,
a nagyobb halálhíreket is szakítja ábrándom,
nem kell látnom, mert így is látom,
nem kell hallanom mert hallom,
ez egy állandó körfolyamat, még nézted a hibákat, én meg találtam az okokat, yo,
még nézted a hibákat, én meg találtam az okokat.
Refr. 4x
kapcsolódó videók
