Régen volt egy álmom, emlékszem, ültem a téren,
csak képek jutnak eszembe, de volt egy ilyen régen.
Egy új világba léptem, ahol csak én éltem,
éjjel az égre írtam és a holdat néztem.
A madarak dallamára ébredek minden reggel,
nem beszélik a nyelvet, de éneklik: kelj fel, kelj fel!
Ébredek, mert egy új nap vár ebbe a szép világba,
érzem, jól döntöttem s nem maradtam itt hiába.
Újra eljött az este, a munkából haza érve,
fáradtan dőlök az ágyba, a plafont bambán nézve.
Behunyom két szemem és máris máshol járok,
összekuszálódnak fejemben a szebbnél-szebb álmok.
Eljött hát a reggel, hűvös van vagyon fázom,
gondolkozok, de nem emlékszem, hogy mi volt az álmom.
Elfelejtettem mindent, kezdőthet egy új nap,
várom már az éjjelt, hogy újra álmodjak!