Muskátli van a szobába bezárva,
Ablakom át néz ki a világra,
és nem érti, és nem érti, és nem érti,
hogy miért van a szobába bezárva.
Hiába locsolnak idebent
engem tiszta vízzel,
megölnek a falak,
a füstös esték a sápadt lámpafénnyel.
Hiába tesznek úgy, hogy szeretnek engem,
ezt én úgysem értem,
vigyetek ki a napra,
mert ott kell nekem élnem.
Kint a fákon a levelek oly zöldek,
esőben vagy napfényben fürödnek,
s ha eljön az ősz, vagy vihar van, vagy fúj a szél,
lehullanak és humuszt adnak a földnek.