Még alszik a fény
és hűvös az éj
A hajnal még vár
hívlak, te rég elmentél.
Távol jársz,
csak egyetlen kép
őrzöm ma még,
egyetlen hang,
és egy név.
Ez maradt csak, ahogy ott szó
nélkül álltál.
Rám néztél újra és fájt, mikor
elfordultál.
Álom volt valahol a múlt, eltűnt és nem vár.
Minden perc egy végtelen út nélküled már.
Úgy érzem, túl nagy a világ.
Most mégis hol várhatnék rád?
Hol van egy út az éjjelen át,
mi új reményt ad és elvisz hozzád?
Szívemben túl nagy a világ.
Most mégis hol várhatnék rád?
Hol van egy út az éjjelen át,
hol várhatnék rád?
Úgy hallgat a szél,
most nincs több remény,
más ott fent a fény
ébred és mégis rád várok én.
Ez maradt csak ahogy ott szó
nélkül álltál
Minden perc egy végtelen út
nélküled már.
Úgy érzem túl nagy a világ.
Most mégis hol várhatnék rád?
Hol van egy út az éjjelen át,
mi új reményt ad és elvisz hozzád?
Szívemben túl nagy a világ.
Most mégis hol várhatnék rád?
Hol van egy út az éjjelen át,
hol várhatnék rád?
Úgy hallgat még a szél,
és nincs már több remény,
hívlak mégis elmentél.
A fény ébred és rád várok én.