Hol a zöld mezők még őrzik
A súlyos léptek nyomát
Hol szürke sziklák jelzik
A Dicső lelkek porát
Hol a fák koronáján
Megpihen az Ég
Fájdalmatól félve, ott él ezer éve egy nép...
Hol csendet szül a nyomor
És zajt a dicsőség
Hol a keblek mélyén pokol
És bolond reménység
Hol az Álmok még élnek
Mintha angyalok őriznék
Rút emléktől félve, ott él ezer éve egy nép...
Refr.
Hát indulj el, és keress magadnak új hazát
Ha fájó zajnak hallod a harangok szavát
Ha szíved mélyén remény, s távol jobb életre vágysz
Tudnod kell, e földnél szebbet sehol sem találsz...
Mondd merre vagy szép hazám,
Hol értjük egymás szavát
Hol milliónyi ember suttog
Egyetlen imát
Vezérlő útjainkon eggyé forr e nép
Fénylő hegyeid csúcsán, lépkedünk ezer éve feléd...
Refr.
Hát indulj el, és keress magadnak új hazát
Ha fájó zajnak hallod a harangok szavát
Ha szíved mélyén remény, s távol jobb életre vágysz
Tudnod kell, e földnél szebbet sehol sem találsz...