Ég és Föld
SP Éder Krisztián
/km Diaz/
Sp:
Én már láttam közelről, ahogy lement a Nap.
Madarak mellettem repülnek el, a szél engem simogat.
Engem takarnak a felhők én meg eltakarlak Föld.
Átadom a tetteim, hiszen én csak az ég vagyok.
Látom a szemed, látlak hogyha egyedül vagy.
Látlak, ha összejön, hogyha nem sikerül.
Tudod egyszer minden kiderül. Ez az élet!
Ismerős? Nem kell hazudni, hidd el így lesz a kisgyerekből hős.
Hány nős van, aki félrekúr, hány barát, aki csak haver.
Hányszor mondtam már, hogy legyél te? Nem pedig fanel.
Hányszor kértem őszinteséget? Már rég elveszett a bizalom.
Néha tényleg úgy érzem, hogy ezt a napot kihagyom.
Utána kiadom azt a mocskot, amit kaptam.
Brékó! Vétel Föld! Ez tényleg nem egy szappanopera.
Itt nincs újra csak egyszer lehet tenni.
Nincsen dublőr helyetted, itt tényleg megüt a brandy.
A színjátszás elég, mert már nekem ég az arcom,
mert én tartom a hátam, pedig már elgyengült a lábam.
Szerintem hiába vártam, hogy leesnek a csillagok
De nem tehetek semmit hiszen én csak az ég vagyok.
Én csak az ég vagyok.
Sp:
Innen fentről olyan más, mindent másképp hozok szóba.
Diaz:
Mert ami nektek puszta tér az nekünk csak egy szoba.
Sp:
Az nekünk csak egy szoba...
Diaz:
Van hogy kérdezem az Úrt:Mondd mér teremtettél?
Egy szűk szoba voltál de mégis terem lettél.
Sp:
Te nem vettél ember számba. Mondd meg mért etettél?
Diaz:
Minden hajnal azt nézem, hogy a Hold harcot vív a Napkoronggal.
Akár a tisztaság a korommal, vagy mint jómagam a korommal.
A Vénusz hintázik az égbolton.
Ezt látom a kék folton, amit felfestettél kezeddel.
Én csak a Föld vagyok.
Ne félj tőlem! Az eső után is csak pár kavics, mit fönt hagyok a felszínen.
Majd magamba szívom ezt is, raktározom, mert ebből táplálkozom.
Az Oázis már tenger, mert a kevés is elég.
És ami számodra elérhetetlen az később elér.
Olykor hallgatom a csöndet, ismerős dalt dúdol.
Ilyenkor a tinta mereven fénylik a papíron a bútól.
Az álmok tengerén egy kis sziget voltál.
Gondolataim közt festmény mára csak történelem.
A kört én lelem a négyzetben, a sört még nyelem, ha kell a mámor.
A tegnap halott, de a mai nap már terhes azaz megfogant a holnap.
Így lesz életünk terhes. Én csak a Föld vagyok.
Ne félj tőlem! Az eső után is csak pár kavics, mit fönt hagyok.
Sp:
Innen fentről olyan más, mindent másképp hozok szóba.
Diaz:
Mert ami nektek puszta tér az nekünk csak egy szoba.
Sp:
Az nekünk csak egy szoba...
Diaz:
Van hogy kérdezem az Úrt:Mondd mér teremtettél?
Egy szűk szoba voltál de mégis terem lettél.
Sp:
Te nem vettél ember számba. Mondd meg mért etettél?
Sp:
Én már láttam közelről, ahogy lement a Nap.
Madarak mellettem repülnek el, a szél engem simogat.
Engem takarnak a felhők én meg eltakarlak Föld.
Átadom a tetteim, hiszen én csak az ég vagyok.
Látom a szemed, látlak hogyha egyedül vagy.
Látlak, ha összejön, hogyha nem sikerül.
Tudod egyszer minden kiderül. Ez az élet!
Ismerős? Nem kell hazudni, hidd el így lesz a kisgyerekből hős.
Hány nős van, aki félrekúr, hány barát, aki csak haver.
Hányszor mondtam már, hogy legyél te? Nem pedig fanel.
Hányszor kértem őszinteséget? Már rég elveszett a bizalom.
Néha tényleg úgy érzem, hogy ezt a napot kihagyom.
Utána kiadom azt a mocskot, amit kaptam.
Brékó! Vétel Föld! Ez tényleg nem egy szappanopera.
Itt nincs újra csak egyszer lehet tenni.
Nincsen dublőr helyetted, itt tényleg megüt a brandy.
A színjátszás elég, mert már nekem ég az arcom,
mert én tartom a hátam, pedig már elgyengült a lábam.
Szerintem hiába vártam, hogy leesnek a csillagok
De nem tehetek semmit hiszen én csak az ég vagyok.
Én csak az ég vagyok.
Sp:
Innen fentről olyan más, mindent másképp hozok szóba.
Diaz:
Mert ami nektek puszta tér az nekünk csak egy szoba.
Sp:
Az nekünk csak egy szoba...
Diaz:
Van hogy kérdezem az Úrt:Mondd mér teremtettél?
Egy szűk szoba voltál de mégis terem lettél.
Sp:
Te nem vettél ember számba. Mondd meg mért etettél?
Diaz:
Minden hajnal azt nézem, hogy a Hold harcot vív a Napkoronggal.
Akár a tisztaság a korommal, vagy mint jómagam a korommal.
A Vénusz hintázik az égbolton.
Ezt látom a kék folton, amit felfestettél kezeddel.
Én csak a Föld vagyok.
Ne félj tőlem! Az eső után is csak pár kavics, mit fönt hagyok a felszínen.
Majd magamba szívom ezt is, raktározom, mert ebből táplálkozom.
Az Oázis már tenger, mert a kevés is elég.
És ami számodra elérhetetlen az később elér.
Olykor hallgatom a csöndet, ismerős dalt dúdol.
Ilyenkor a tinta mereven fénylik a papíron a bútól.
Az álmok tengerén egy kis sziget voltál.
Gondolataim közt festmény mára csak történelem.
A kört én lelem a négyzetben, a sört még nyelem, ha kell a mámor.
A tegnap halott, de a mai nap már terhes azaz megfogant a holnap.
Így lesz életünk terhes. Én csak a Föld vagyok.
Ne félj tőlem! Az eső után is csak pár kavics, mit fönt hagyok.
Sp:
Innen fentről olyan más, mindent másképp hozok szóba.
Diaz:
Mert ami nektek puszta tér az nekünk csak egy szoba.
Sp:
Az nekünk csak egy szoba...
Diaz:
Van hogy kérdezem az Úrt:Mondd mér teremtettél?
Egy szűk szoba voltál de mégis terem lettél.
Sp:
Te nem vettél ember számba. Mondd meg mért etettél?
előadó:
SP Éder Krisztián
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Éder Krisztián
szövegíró: Éder Krisztián
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 31069
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Éder Krisztián
szövegíró: Éder Krisztián
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 31069
kapcsolódó videók
