Ez furcsa, ezt a lányt már láttam egyszer,
Vagy álom volt, vagy képzelgés, vagy kép,
Egy sárguló, egy régi fotó nézhet így a múltból,
Mert látja, amit nem is láthat még.
Ő meg én, őmeg én, ő meg én,
Ő meg én, mi egyszer láttuk egymást rég!
De a háttér kicsit más volt vagy én lehettem más
Ő meg én ez a hang, Ő meg én!
Az ember néha szédül, mint egy hintán,
És tükörkép, egy arcot, hogyha néz,
Egy árnyalatnyi félelemmel nézi a másik arcot,
Mert tudja azt, amit nem is tudhat még.
Ő meg én, ő meg én, ő meg én,
Ő meg én, mi egyszer láttuk egymást rég,
De a háttér kicsit más volt,
Vagy én lehettem más,
Ő meg én, ez a hang, ő meg én.
Ché sará, ché sará, ché sará,
Ché sará della mia vita chi no sa,
So far tutto forse niente da
Domani si vedre e sará, sará quel ché sará.