Be szomorú ez az élet énnekem,
Amióta elhagytál szép kedvesem,
Hisz te voltál boldogságom csillaga,
S csillag nélkűl oly sőtét az éjszaka!
Óriássá nőtt a bánat szívemen,
S hol a fegyver, mellyel azt legyőzhetem!
Elfeledni nem tudlak én tégedet,
Feledhet-e, aki mint én úgy szeret?
Párjavesztett kismadár sír az ágon,
Mért kesergek ezen a nagy világon?
A kis madár párjára lel és nem sír,
Hej, de az én bús szívemre nincsen ír.
Jobb is volna ott a hideg hant alatt,
Hol nincs többé érzemény, nincs gondolat,
Hol nem fáj a boldogtalan szerelem,
Sötét sírban, ott lesz nekem jó helyem.